5. rész

Sziasztok! :) Tudom , hogy későn hoztam a részt , de sajnos nem nagyon volt időm megírni . Msot sikerült , szóval jó olvasást :) Remélem tetszeni fog :)




Megágyaztam mindkettőnknek és 11 óra körül lefeküdtünk aludni 
Reggel mikor felkeltem egy óriásit sikítottam. Hogy miért? Mert megszoktam , hogy egyedül ébredek, de most Castiel is itt volt akiről teljesen megfeledkeztem. Ő csak morgott egyet és megfordult. Illetve csak fordult volna , mivel túl nagy lendületet vett és legurult az ágyról.Természetesen abban a pillanatban kitört belőlem a nevetés. Keresztanya pár másodperc múlva bejött és megkérdezte , hogy mi történt. Gondolom hallotta a koppanást , de én csak nevettem , Castiel meg szerintem visszaaludt a földön.Keresztanya nézett egy darabig aztán csak annyit mondott "Tinik" és kiment.
Odamentem Castielhez és próbáltam felébreszteni de nem ment. Nem tudom , hogy ilyen jól játssza azt , hogy még nem ébredt fel vagy ennyire mélyen alszik.Kimentem a fürdőszobába töltöttem egy pohár vizet és ráborítottam a Vöröskére aki azonnal felkelt.
- Ááá! Normális vagy? - háborodott fel a Vörös
- Nem-nevettem-De ezt te is tudod
- Elviseltem , hogy reggel sikoltozol ,nevetsz és még az ágyról is lelöksz , de nem gondoltam , hogy meg is fürdetsz .
- Héé nem is én löktelek le.
- Persze , persze.. Hány óra?
- 8:15 miért?
- Mondd , hogy szombat van.
- Ööö... Ne már megint elkéstem-nyafogtam
- Készülj!Addig hazamegyek és felveszek valamit
- Oké.Siess!
- Te siess nekem ez 2 perc
- Jól van menj már-mondtam és közben kutakodtam a szekrényemben , hogy mit vegyek fel.
- Chh ezek után csak így elküldesz? - vigyorgott. Erre cssak elnevettem magam ő pedig elindult.Gyorsan felöltöztem. Egy fekete pulcsit és egy fekete nadrágot választottam fekete tornacipővel.Nem valami boldog színek.Pedig én az voltam.Nagyon is.

Lementem és már készen vártam Castielt aki 1 perc múlva már ott is volt. Ketten indultunk el a suliba.Kicsengőre odaértünk és elváltak az útjaink. Ő Lisanderhez ment , aki az udvaron írogatott  a füzetébe én meg elindultam megkeresni Rosa-ékat . Az osztályba meg is találtam őket. Leraktam a táskám és felültem a padra hozzájuk.
-Megjött a mindig késő barátnőnk. -nevettek
- Hol jártál? - kérdezte Iris
-Egy kicsit elaludtunk Castiellel. - vontam meg a vállam
- Várj , várj , várj Castiellel? - nézett rám kérdőn Roslya .Ekkor rájöttem , hogy lehet ezt nem kellett volna.Szeretem Rosa-t , de mindent túl gondol
- Együtt vagytok? - kérdezte félénken Viola
- Nem dehogy!Csak tegnap esett az eső és nem akartam , hogy megfázzon.
- És egy ágyban aludtatok? - kérdezte vigyorogva Rosa
- Igen , de ez nem jelent semmit.
- Hát nem is - jött oda a 3 grácia . Amber és a barátnői
- Hallgatózol? Csak nem érdekel amit beszélünk? A múltkor még unalmasnak hívtál - vigyorogtam gúnyosan.
- Chh . Na ne hidd azt hogy Castiel valaha is a tiéd lesz. Ő az enyém. - nézett rám és a szemei szikrát szórtak.
- Tényleg Amber? És nem gondolod , hogy ebbe nekem is bele kellene egyeznem? - ölelt át vigyorogva Vöröske
- Ööö.. izé. én .. nem..nem..úgy értettem.. -dadogott
- Hát persze , hogy nem. Ja és még valami. Hagyd békén Emily-t . Nem szoktam lányokat bántani de ebben az esetben kivételt tehetek- mosolygott rá nem túl kedvesen. Amber és a barátnői gyorsan elsiettek onnan.
- Köszönöm , de nem kellett volna. Megtudom védeni magam.
- Hát nem úgy nézett ki.. Majd egyszer megtanítom hogy kell - vigyorgott.Megfogta a gitárját és kiment.
- Hű - szólalt meg elsőként Iris
- Tuti szeret - vigyorgott Rosa
- Ajj már. - néztem rá. Mikor becsengettek leültem a helyemre ahol Castiel is megjelent és helyet foglalt.A következő szünetet vele töltöttem.
- Megtanítasz játszani rajta valamit? -böktem a hangszere felé-
- Persze .Gyere. - fogta meg a kezem és az ölébe húzott.A kezemet a megfelelő húrokra rakta és elkezdte velem a dalt. Én pedig nem tudom miért , de valamiért megszerettem volna csókolni. Én hülye megtettem.Hátrafordultam és megcsókoltam , de ő nem csókolt vissza.Nem tudom , hogy azért , mert meglepődött vagy , mert nem akart én felpattantam és elszaladtam onnan. Egyenesen a lánymosdóba.